|
|
Jeli Gábor a 28 éves fiatalember legnagyobb hobbija a világjárás, erre a pénzt különféle alkalmi munkákból (ipari alpinista, motoros futár, kertész) teremti elő. Majd az így keresett pénzből útra kel. Természetesen ezt sem szokványos módon teszi, az elmúlt 5 évben több mint 20 országban járt, és általában autóstoppal közlekedik.
Tovább... |
|
|  |
Költözünk!
Kedves olvasóink!
Hosszú sanyarú évekig elhanyagoltan, tetszhalottként üzemelt az oldal, a domain hosszú ideje hibát jelzett, és egészen mostanáig nem volt mód a változtatásra.
Az oldal 2008 márciusában 4 éves lesz!
Ha minden törekvésünk sikerrel jár, akkor egy újjáépített oldalon üdvözölhetjük ekkor már egymást!
Az új oldal indulásáról minden regisztrált tagunkat e-mail-ben értesítjük!
A mai napon (2008 március 13) az ultraweb-en tárolt adatok mentésre kerültek, és ezek alapján kerül majd feltöltésre az új oldal.
A későbbi bejegyzések és regisztrációk nem fognak átkerülni az új oldalra, kivéve, ha erre külön megkeresést kapunk.
Köszönjük eddigi megtisztelő bizalmukat!
Találkozunk márciusban!
Üdvözlettel:
Szabó Gergely
kreatív szerkesztő |
Ajánljuk figyelmébe
 Pajor Alex: Mélybe lökve
Tisztán állok a Mélység fölött
Fekete Rózsa fülem mögé dugva
Én csak várok vidáman, mosolyogva
Tisztán állok a Mélység fölött
Megjött Ő, átkarol hátulról
Lobogó haja arcom csiklandozza
Kezével boldogságom elorozza
Megjött Ő, átkarol hátulról
Tovább... |
Vers
Keresés a Rovatban
További Cikkek a Rovatban:
|
|
|
Előttem a nagy semmi,
Mögöttem a nagy semmi!
És én?
Állok a nagy semmi közepén.
Lábam alatt a föld, fölöttem az ég.
Nem tudom, a semmiből hová mehetnék?
Pedig el kellene indulni, el kellene menni,
De nincs itt senki, akiről példát lehetne venni!
Tárcámba nézek, semmi!
Zsebembe nyúlok, semmi!
És én?
A semmiből nem tudok semmit se venni.
Állok a semmibe,
Vagyonom semmise!
Nézek a fejemből kifele,
Csak engem nem néz senki semmibe.
Valaki lehetnék, de nem vagyok senkise.
Valaki azt mondta, hogy ne bízz meg senkibe!
Kiben is bízhatnék, ha nincs itt senkise?
Magam vagyok, körül vesz a semmi,
Hiába ágálok, nem vesz észre senki.
Bármerre indulok, jön velem a semmi.
A semmiből sehová nem lehet elmenni.
Így aztán maradok a nagy semmibe,
Ez legalább nem kerül semmibe.
Igaz, vagyonom amúgy sincs semmise,
Segíteni meg amúgy sem segít senkise!
|
|
(Tovább... | 1034 betű van még | Hozzászólás | Értékelés: 4.5) |
| Erdélyi Gábor: Ébredésem után 2. |
|
 nem a reggel...inger keltett fel,
most a kérés csak szószóró
az asztal végén.
elérhetetlenül messze.
kerget a végzet.
nevetős arccal mögémhasal...
fityeg ujjain
az életszagú, döglött egérutam.
jutalomjátékkatona.
fegyveres kezében
cukormázzal kivont kard!
ha akarom bemártóztat.
sötét, hallgatásba mélyült
ráncos arc.
haj.
ősz szálas alakja
határozottan elmosódó.
tükör a fürdés után.
utálatosan-közönségesen-valós.
behunyt szem.
kinyílt szem.
ugyan az még mindíg!
igaz.
|
|
(Hozzászólás | Értékelés: 0) |
| Povodör Judit: Utolsó sóhaj |
|
Szemem hályog fedi,vakon megyek,
járom egyedül őszi utcák sorát,
Sírnak velem sápadt,síkos levelek,
búra huzza keserű íz a szám.
Szikkadt szerelmünk színtelen bimbaja
lábam előtt hever élettelenül,
Bebábozódott pillangók hada
vágyott-álmaink után hiába repül.
Sós perceink ígérte jutalom
soha nem hoz már hűsítő nedüt,
Szilánkokra hullott ezernyi mosolyom,
ölelni kívánt,most mégis ütve üt.
Üvegbe zárom vad tavaszi csókjaink,
de suttyomba már jön a makulátlan Tél,
S befedi őket őrizve hosszú éjjeink,
és mi csak álmodunk,bár szívünk nem remél.
2003.okt.
|
|
(Hozzászólás | Értékelés: 5) |
| Szpisják Hajnalka: Alkotva dolgozni |
|
Alkotva dolgozni
Dolog nélkül alkotni
Tenni a mát,
Egyé gyúrva
A tegnap és a holnap
Tartalmát.
Szép napot!
Jó napot!
Kívánok
Kíván ok
És ok nélkül
A NAP
Minden Nap.
Hát süss fenn
Fel nap
Fennen vagy,
Hogy legyen
Fényes, fényes nap!
|
|
(Hozzászólás | Értékelés: 2.6) |
|
Mázold el az arcod,
mint gyurmát,
mint húsos masszát a csonton,
mázold el az arcod –
gyűrd fel ujjbegyeiddel
hogy nyomukban szökken
a vér - - -
mázold el ajkaid,
arcod, vonásaid;
tartsd meg szemedet
mely e maszk mögül
a világra tekinget.
|
|
(Hozzászólás | Értékelés: 2) |
|
Percről percre azért változik
minden, mert én magam változom
és változtatom
külső-belső állapotom:
egy érzés, egy gondolat,
egy világ –
a másik szemszög végtelen más!
Pillanatnyi, idegeket felőrlő
Változások:
örömre bánat, bánatra boldogság,
félelemre béke, békére félhomály-
- én érzem, én látom, az én világom,
hisz mindezt én generálom!
Örök biztosság a bizonytalanban,
abban, hogy
pillanatról-pillanatra
minden másképpen van
- de vagyok…
A Káosz mélyén,
mint csírázó mag,
egyre többször és szívesebben
látom magamat.
|
|
(Hozzászólás | Értékelés: 2) |
| Matolcsi Papp Zoltán: Boldogtalanul boldogan |
|
 „Aki nem boldog,
még nem feltétlenül boldogtalan.”
Áthatolhatatlan pajzsként vesz körül minket egy szűnni nem akaró nyugtalanság. Hányszor halljuk például azt a mondatot, hogy én olyan boldogtalan vagyok? Öreg mesterem mondta egyszer: az embert saját kielégítetlen vágyai teszik boldogtalanná. S valóban, körültekintve rohanó világunkban, ahol a birtoklási vágy és kényszer, a mesterséges hiányérzet béklyója alatt görnyedünk, megfigyelhető, hogy milyen szorongóvá teszi az embert a meg nem kapott, de annyira vágyott dolog hiánya. Van tehát egyrészről egy saját magunk által generált, másrészről egy kívülről gerjesztett hiányérzet, mely a lemondani nem tudás, és az elérni akarás hatására egyfajta folyamatos feszült nyugtalanságot okoz.
Mindenki szeretne elérni valamit. Újra és újra. Van, aki kisebb, van, aki nagyobb dolgokat. Van, aki anyagi javak megszerzésén fáradozik, van, aki emocionális dolgokat szeretne elérni. Többnyire az történik, hogy bizonyos dolgokat el tud érni az ember, más dolgokat pedig nem. És marad a hiányérzet. Szerintem ez a boldogtalanság. Lesarkítva. Mert persze vannak dolgok, amelyek „indokoltan” zökkentik ki az embert a nyugalmából, de azért legtöbbször ezekkel is lehetne vitatkozni. Az ember ugyanis nem tud lemondani, nem tud elengedni, sőt adni és kapni is nehezen. Félreértés ne essék, én is esendő vagyok. Azonban azt gondolom, hogy sokkal könnyebb megfogalmazni a boldogtalanságot, mint a boldogságot. Mert hát mi is a boldogság?
Bärbel Mohr azt mondja: szeretni annyi, mint boldognak lenni. Milyen egyszerűnek tűnik. De valóban az? Gondoljuk tovább ezt a mondatot:
Szeretni annyi, mint boldognak lenni.
Adni annyi, mint szeretni.
Boldognak lenni annyi, mint adni.
Megjegyzés: Az írás a "Mesterkurzus - Öröm, harmónia, boldogság" című könyvből származik, mely a Saxum kiadó gondozásában, "Az élet dolgai" sorozatban jelent meg.
A közlést az Infomed Magyarország Kft., a Mesterkurzus szervezője engedélyezte!
|
|
(Tovább... | 37460 betű van még | Hozzászólás | Értékelés: 4.42) |
| Elorina Nihil: Magányos Csillagokat Nézve |
|
Amikor magam vagyok,
Bennem magányom hangtalan vacog.
Látom, ahogy kihunynak sorra
Az égen valaha még fénylő csillagok…
S én megint csak magam vagyok.
Fejemből sorra kihallatszanak a gondolatok:
Hogy az a sok csillag ott fent kinek ragyog?
S vajon miért olyan magányosak, hidegek,
Mint idelent egyes kifacsart-lelkű emberek?
Fáradt szemem pásztázza a sötétkék eget,
Talán rég elveszett álmokat kergetek,
Mert hiszem, hogy egy csillagban társra lelhetek?
De most magam vagyok megint. Egymagam.
Mégis érzem, ahogy a gondolat magával ragad,
És a lelkem megremeg, amit egy csillag fénye
Megpendíti bennem a láthatatlan húrokat;
És már tudom, nem lehetek soha magam!
S ha akarom: ott vagyok minden csillagban!
|
|
(Hozzászólás | Értékelés: 4.5) |
| |
|
